Az olaszországi Alto-Adige–Südtirol autonóm tartomány útja, az egykori problémás térségtől a mai többnyelvű, sikeres európai régióig című szimpóziumot szeptember 16-án Csíkszeredában is megszervezte az SVI – Südtiroler Volksgruppen-Institut (Bozen, Olaszország), a SENCE – Society for the Enhancement of National Communities in Europe (Zürich, Svájc) és az INTEREG – Internationales Institut für Nationalitätenrecht und Regionalismus (München, Németország), Hargita Megye Tanácsával együttműködve. A három előadó Christoph Pan, a bozeni Dél-tiroli Népcsoportok Intézet vezetője, Davide Zaffi, a trentói Deutsch-Italienisches Geschichtsinstitut kutatója, valamint Lucio Giudiceandrea újságíró, az olasz rádió-televíziós csatorna (RAI) bozeni közszolgálati rádióadójának munkatársa volt, a moderátor pedig Komlóssy József autonómiaszakértő, a SENCE alelnöke.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke házigazdaként üdvözölte a jelenlévőket, és Dél-Tirolt az együttélés kiváló példájának nevezte. Mint elmondta, ez a szimpózium már a második eseménye annak a párbeszédsorozatnak, amelyet a megyei tanács idén nyáron kezdeményezett Hargita megye román ajkú lakóival, hiszen a velük való konszenzus nélkül nem lehetséges Székelyföld autonómiájának vagy egy székelyföldi régiónak a megteremtése. Augusztusban Emil Hurezeanu újságíró tartott előadást, és két felmérés is készült a székelyföldi románok körében, hogy mit gondolnak egy külön régió megalakításáról – a közvélemény-kutatások eredményeit hamarosan ismertetik, jelentette be a tanácselnök, aki kitért arra is, hogy a központi román sajtó hamis képet fest a székelyföldi helyzetről, miközben meg se kérdezi a helyi románokat, a bukaresti politikum pedig a jelenlegi gazdasági válságban többször is kijátszotta a magyar kártyát.

– Nekünk, akik itt élünk, etnikai hovatartozástól függetlenül, közösen kell megoldanunk problémáinkat – jelentette ki Borboly Csaba, hozzátéve: mindebben segíthet a dél-tiroli tapasztalatok megismerése.

Egy régiót elfogadni kell, nem kijelölni

Komlóssy József felolvasta a szimpóziumra készített kiadvány általa írt előszavát, „a félreértések elkerülése végett”. Eszerint a bemutató célja „az, hogy az Alto Adige/Dél-Tirol többnyelvű autonóm tartomány példájával románoknak és magyaroknak egyaránt fogódzókat adjon ahhoz, hogy abban a történelmileg összetartozó egységes térben, melyet Székelyföldnek neveznek, s amelynek egyaránt gyermekei, miként teremthetnek meg vállvetve, együtt egy sikeres európai régiót. Egy olyan európai régiót, amit nem kijelölni kell, hanem elfogadni annak valós alapokra épülő létét.”

Christoph Pan Bevezetés: a konfliktusforrástól a többnyelvű, sikeres európai régióig című előadásában ismertette Dél-Tirol történetét. A jelenlévők megtudhatták, hogy Alto Adige/Dél-Tirol autonóm tartományt az első világháború után, 1919-ben csatolták Olaszországhoz. Az egykoron a Habsburg Birodalomhoz tartozó Tirol déli részében túlnyomóan német anyanyelvű közösség élt, a ladin anyanyelvűek aránya 4%, az olaszoké 3% volt. A tősgyökeres népességet a 20 évig tartó fasiszta uralom megpróbálta elolaszosítani és elűzni, illetve áttelepíteni a Német Birodalomba. Dél-Tirol először a második világháború után vált autonóm régióvá, amely azonban nem nyújtott elegendő védelmet a két kisebbségben élő népcsoport számára. Így a terület esete, mely Ausztria és Olaszország között állandó jogvita forrásává vált, 1960-ban az ENSZ közgyűlése elé került, mely a két szembenálló felet megbékélésre szólította fel. Hosszas tárgyalások után 1971-ben jött létre a második dél-tiroli autonómia, melyet több mint 20 éve sikeresen építenek, fejlesztenek.

Mint elhangzott, a dél-tiroli autonómia ma többszörösen példaértékű Európában. Az autonómia elnyerését követően a strukturálisan gyenge olasz tartomány egy sikeres többnyelvű európai régióvá fejlődött. A magas munkanélküliséggel és elvándorlással sújtott vidékből az évek alatt egy gazdag, teljes foglalkoztatással és az olasz átlagot messze meghaladó egy főre eső jövedelemmel bíró régió lett. (Dél-Tirol történelmileg megegyezik Trentino–Alto Adige régióval, vagyis azzal a területtel, amelyet az első világháború után az osztrák Tirol tartományból Olaszországhoz csatoltak, manapság viszont csak a nagyrészt német nyelvű Bolzano/Bozen autonóm megyét értik Dél-Tirol alatt.)

Davide Zaffi A dél-tiroli autonómia – a kormányzat szempontjából címmel tartott előadást. Az olasz állam a második világháború után elfogadta a demokrácia azon alapelvét, hogy az autonómiát az érintett népességgel közösen kell létrehozni, és hosszas tárgyalások után megoldást talált, amely mindkét félnek, az érintett területnek és magának az államnak is elfogadhatónak bizonyult. Ennek következtében Dél-Tirolban a korábbi nagy feszültségek csökkentek, a nemzetközi kapcsolatok javultak, valamint Olaszország e régiójában anyagi jólét alakult ki.

Autonómia az autonómiában

Dél-Tirolban a központi hatalom az alkotmánybíróság révén léphet közbe, mutatott rá Zaffi, a taláros testületnél ugyanis megtámadhatók a regionális parlament által elfogadott törvények, azonban ezek nem hozhatók meg a három népcsoport egyetértése nélkül. Mindez védi a helyi kisebbségeket, úgymond autonómia az autonómiában – ám az utóbbi húsz évben nem volt rá példa, hogy ne fogadjanak el jogszabályt valamelyik nyelvcsoport ellenkezése miatt, és Ausztriának sem kellett egyszer sem közbelépnie mint védhatalomnak. Két elv érvényesül a tartományban: az arányosság és a kétnyelvűség. A népszámlálás szerinti etnikai arányok figyelembevételével osztják el a közintézményekben a munkahelyeket, és a tisztviselőknek beszélniük kell két, a ladin többségű településeken pedig mindhárom nyelvet.

Lucio Giudiceandre előadásának címe A dél-tiroli olaszok és az autonómia: az elutasítástól az elfogadásig. Az újságíró elmondta, hogy az olaszok kezdetben úgy tekintettek Dél-Tirolra, mint a tulajdonukra, „barbár” területet akartak „civilizálni”. Azért telepítették őket Dél-Tirolba, hogy elfoglalják a helyi közigazgatást, és nőjön az arányuk a térségben. Hosszú ideig irritálta őket a tartomány többnyelvűsége, de a többségük mára már felismerte, hogy a német nyelvismeret csak előnyükre válhat, például nőnek a lehetőségeik a munkaerőpiacon. Az elmúlt tizenöt évben a dél-tiroli olaszoknál tulajdonképpen lezárult az ellenszenv és elutasítás időszaka. A német kultúra és nyelv iránti érdeklődés növekszik, egyre többen beszélnek németül és alakítanak ki valós kapcsolatot német nyelvű szomszédjaikkal, és az autonómia eszméje egyre elfogadottabbá vált. A Dél-Tirolban élő olaszok – még ha nehézségek árán is – most már képesek Dél-Tirolt a „Heimatnak” (hazának) tekinteni. Az együttélés kereteit egyre inkább az a kölcsönös felismerés határozza meg, hogy egymásra vannak utalva, és hogy egyikük sem tud felülkerekedni a másikon – hívta fel a figyelmet Giudiceandre.

Csíkszereda, 2011. szeptember 16.