Az előadásokra képviselőket, helyi egyházi vezetőket, tanárokat, orvosokat, állatorvosokat és önkormányzati hivatali vezetőket hívnak meg, és lehetőség van a témával kapcsolatos vitára. Kozmáson Hermann Gusztáv és Mihály János történész tartott előadást, előbbi a vidéki ember és a tudomány kapcsolatáról értekezett, utóbbi pedig a székely zászlók történetét mutatta be. Előtte Bodó Dávid polgármester és Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke köszöntötte a szép számban megjelenteket. A tanácselnök hangsúlyozta, hogy a közéletbe a helyi értelmiségnek bele kell szólnia, mert fontos a véleménye a politikai döntések előkészítésében, és ez még nem jelent pártpolitikai szerepvállalást.

„A helyi közösségek szervezettebben működnek, mint a központi intézmények – az országos döntések sokszor nincsenek kellően előkészítve” – jelentette ki Borboly Csaba, a helyi döntés elsőbbségére utalva. Szerinte vissza kell adni az értelmiségi munka becsületét, és alulról kell építeni az autonómiát, konkrét cselekvéssel a fogalom üres pufogtatása helyett.

Dr. Hermann Gusztáv, a székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője számos példával illusztrálta, hogy a vidékre költöző vagy hazatérő értelmiségi előtt nem zárulnak be a tudományos világ kapui, nem kell feladnia a kutatómunkát, hiszen több vidéki személyiség ért el nemzetközi sikereket. És az, hogy mi a provincia, relatív: Párizsból nézve Budapest is annak tűnik. Hermann elmondta, hogy a Forrásközpont a vidéki értelmiségiek támasza kíván lenni, és településmonográfiák írásában segítséget tud nyújtani.

Mihály János kis székely zászlótörténetét vetített képekkel illusztrálta, bemutatva, melyik lobogó tekinthető véglegesnek, szakmailag megalapozottnak. A lövétei történész szemléltette a hadi zászlókat az Erdélyi Fejedelemség korából, székely székek zászlait a 18. századból, majd a reformkorból, a 48-as szabadságharc idejéből, a kiegyezés korából, valamint a 20. századból. Aztán következtek az 1990-től napjainkig készült különböző székely lobogók, amelyek többségét alapvető történelmi ismeretek nélkül készítették.

Mint a fenti előadásból kiderült, történelmi előképe a kék-arany színű zászlónak van, nem a piros-feketének. Utóbbit a székely népviseletből vették át és kezdték használni a két világháború között az Ezer Székely Leány Napján, aztán a kommunizmus idején. Mihály János szerint a piros-feketét meg kellene hagyni a népviseletnek, mert az előképek alapján a kék-sárga szín indokolt a székely lobogó esetében.

„Ezt viszont ne használjuk a magyar nemzeti zászló rovására – figyelmeztetett a történész –, a kettőnek jól meg kell férnie egymás mellett.”

Végezetül az előadók válaszoltak a hallgatóság kérdéseire, majd Borboly Csaba tanácselnök átadta a kék-arany megyezászlót Bodó Dávid polgármesternek.