A Csíki székely határőrök és határvadászok a második világháborúban (1940-1944) című előadását március 1-jén, péntek este a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában tartotta meg a kutató. Az előadás elsősorban a csíki határőr, valamint határvadász hadtestek működéséről és kiképzéséről szólt.

Amint a kutató azt bemutatója elején elmondta, 2007 óta foglalkozik ezzel a témával, és az évek során szerencséje volt több mint 200 székely háborús veteránnal interjút készítenie. Eddigi munkája során nagyrészt Gyergyó- és Csíkszéken sikerült hang- és videofelvételeket rögzítenie. Munkáját Udvarhelyszéken és Háromszéken folytatná a továbbiakban, mivel ezeken a vidékeken nem volt lehetősége elegendő forrásanyagot gyűjtenie.

Az előadásból megtudtuk, hogy az 1940-ben a második bécsi döntést követően Magyarországhoz csatolt észak-erdélyi terület legveszélyeztetettebb vidéke éppen a Székelyföld volt, mivel az „mint zsák, úgy lógott a visszacsatolt területen”. A Magyar Királyi Honvédség nehéz anyagi körülményei miatt nem tudott megfelelő fegyverzetet biztosítani a Székelyföldet védő katonánknak. Az idősebbek kénytelenek voltak leporolni az első világháborúból megmaradt puskáikat, és azokkal kivonulni a hegyekbe.

– A határvadász alakulatok az egyik legkülönlegesebben kiképzett csapatok voltak a második világháborúban, amelyek katonái megtanultak alkalmazkodni a hegyvidéki terephez és a kemény télhez. A székelyekkel szerencséjük volt a kiképzőknek, mivel az ő betanításuk nem igényelt nagy erőfeszítést, a székely legények jól ismerték a hazai terepet – így vázolta az akkori helyzetet Nagy József.

Az előadás sok újdonsággal szolgált, és az érdeklődők közül sokan úgy érkeztek, hogy saját családi örökségükből korabeli katonafényképekkel és térképekkel szolgáltak a kutatónak.

 

Csíkszereda, 2013. március 1.