A beszélgetéssorozat lényege, hogy áttekintsék, mi vezetett oda, hogy a fakitermelőknek manapság megéri rönkfaként értékesíteni erdeinket, illetve abban az esetben, ha ez a trend megfordul, milyen veszély leselkedik azokra a személyekre, akik a fakitermelésben valamilyen módon érintettek.

– A politikum csak abban az esetben tud segíteni, ha van összefogás és egyhangú vélemény ebben a szakágban. A szakmai érdekek megfogalmazása után a politikusok feladata lesz a jogszabályok oly módon való megváltoztatása, hogy az a fakitermelők és fafeldolgozók javát szolgálja – mondta a megbeszélés elején Borboly Csaba. – Miután a famegmunkálók egyöntetűen eldöntik, hogyan akarnak dolgozni, és megfogalmazzák a speciális szakmai igényeket, illetve közösen megegyeznek egy jövőképben, akkor majd mi megpróbálunk befolyást gyakorolni ott, ahol eldöntik az ellenőrzések rendszerét; oda fogjuk tenni a törvény szövegében a vesszőt, ahová kell.

A tanácselnök szerint nem egyesületalapítás a megbeszélés célja, hanem a jelenlegi helyzetből kiindulva annak elérése, hogy a faipari dolgozók ráébredjenek az önszerveződés szükségességére, hogy amikor eljön az ideje, akkor már erős érdekképviseletük legyen, amely képes lesz szembeszállni a nagy fafelvásárló cégek és az Európai Unió által diktált irányváltással.

– Módosítani kell a jogszabályokat, hogy az ellenőrzés és értékesítés a megye érdekét szolgálja. Meg kell honosítani a fakitermelésben is a közigazgatásban már használatos kritériumrendszert, azaz ne mindig a legelőnyösebb ár legyen a mérvadó – hangsúlyozta Borboly Csaba utalva az elterjedt jelenségre, miszerint a fafeldolgozó vállalatok inkább elküldik az alkalmazottaik többségét, és a megmaradt munkaerővel csak kitermelésre szakosodnak, mivel a felvásárlók által kínált ár nagyon csábító – a megyei tanács elnöke a gyergyócsomafalvi és csíkszentdomokosi közbirtokosság példáját említette: nem adnak el fát másnak, inkább helyben, ismert cégekkel dolgoztatják fel, ott tartva a jövedelmet és megelőzve a viszonteladást és üzérkedést.

Hagyományos alapanyagokból építkezzünk!

A közbirtokosságok elhatározását, hogy helyben dolgozzák fel a fát, a RobinWood Plus projekt révén tapasztaltak is segíthetik. Franciaországban, Olaszországban és Finnországban arra törekednek, hogy középületeikbe lehetőleg a legtöbb fát építsék be. Hasonló kezdeményezése van Hargita Megye Tanácsának is a Modern székely ház program által, és hasonló példával szolgált Kedves Imre igazgató is megosztva németországi tapasztalatait. Elmondása szerint ott a polgármesteri hivatal az építkezési engedély kibocsátásakor megszabja, hogy az újonnan épülő épület nem térhet el túlzottan egy adott tervtől. Az elképzelés mentén nálunk a fafeldolgozókat segítené, ha a helyi tanácsok megszabnák a faelemek arányát az épületben, vagy hagyományos épületelemek felhasználását írnák elő.

Egymás kezét kell fogni, nem a torkát

Az Arbor Egyesület elnöke, Bajkó Tibor felszólalásából kiderült, hogy Hargita megyében közvetlenül vagy közvetve 21 ezer lakos érintett a faiparral kapcsolatban. Nyugaton leverik az árakat, de az az ár itteni viszonylatban még mindig előnyös, ezért a fát a jó ár miatt vásárolják fel. Hargita megye 250–300 ezer hektár fakitermelésre alkalmas területe évi egymillió köbméter kitermelt faanyagot ad. Ebből 300 ezer köbméter késztermékként megy el, míg ugyanennyit feldolgozatlanul értékesítenek.

Hogy jobban érzékeltesse a helyzetet, Bajkó Tibor elmondta, hogy egy munkahely megőrzéséhez havonta 4-5 köbméter rönkfa kitermelése szükséges, ám elsődleges feldolgozás esetén ehhez már havi 24–28 köbméter kell. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozás fejlesztése több kitermelő munkahelyet eredményezhet, amihez hozzájárul a többletjövedelem. A késztermékek értékesítése havonta 4-6 millió lej forgalmat jelent a megyében, ami megsokszorozható lenne, ha a rönkfaként elszállított 300 ezer köbméter fát is itt dolgoznák fel.

– Sajnos az Európai Unió gyarmatosítási törekvéseinek eszköze az, hogy ideig-óráig olyan magas árat kínál a rönkfáért, hogy azzal hosszú távon megfojtja a helyi feldolgozóipart. Sok vállalkozó elbocsátja alkalmazottait, majd néhány munkással, fakitermeléssel keresi a gyors meggazdagodást, és örvend vetélytársai bukásának. Ezzel saját magát is a csőd felé sodorja, mert az erőltetett beszerzés után a felvásárló egyik napról a másikra leveri az árakat, és mivel addigra a feldolgozópiac tönkremegy, ő lesz az úr. Ezt a helyzetet át kéne látni, és egymás kezét kellene fogni, nem a torkát – mondta Bajkó Tibor.

A közvélemény és a média segítségére van szükség

Jogi úton az erőltetett felvásárlás ellen nincs mit tenni, de megfelelő tájékoztatással el lehet érni, hogy szolidaritás és összefogás alakuljon ki a fafeldolgozók és a lakosság között. A megye pénzügyi forgalmának 32% százalékát a faipari ügyletek teszik ki, amelyeket mintegy ezer vállalkozás bonyolít le. Ez sok Hargita megyei lakosnak jelent megélhetést.

– Meg kell ismertessük a lakossággal a valóságot. Nem azért van árvíz Romániában, mert a média szerint Hargita megyében kivágják a fákat, és az a feldolgozó, aki kevesebb fizetést ad a kitermelőnél, nem azért teszi, mert kapzsi. A feldolgozó hosszú távon tervez, és tartós munkahelyeket akar teremteni. El kell érni, hogy a média partner legyen, tájékoztassa objektíven a közvéleményt – mondta Borboly Csaba, aki méltatta az Arbor Egyesület tevékenységét, mivel annak munkatársai a szeptember 8-i fórumot követően elbeszélgettek a jelenlevőkkel, és az udvarhelyi fórumra már pontokba foglalták össze azokat az ötleteket, amelyben a megyei tanács közben tudna járni. A múlt pénteki fórum résztvevői többek között azt javasolták, hogy a közbirtokosságok csak olyan cégnek adjanak el fát, amely bizonyítottan nem adja tovább, hanem felhasználja, és Hargita Megye Tanácsa valamilyen úton-módon jutalmazza ezeket a közbirtokosságokat, szervezzen tájékoztató kampányokat a lakosság körében, támogassa a feldolgozó cégeket, továbbá vállaljon szerepet a fűrész- és rönkáru visszaszorításában.

A jelen levő közbirtokossági képviselők szerint az évente legnagyobb forgalmat lebonyolító közbirtokosságok összefogása és tevékenységük megszervezése kellene legyen a legelső lépés, majd a késztermékek piacának fejlesztése mellett a szakember-utánpótlásról is kellene gondoskodni, mert Udvarhelyen a legnagyobb gondot a szakoktatás, a szakemberképzés elsorvadása jelenti. Egy másik problémáról Vass Árpád megyei tanácsos számolt be az oroszhegyi közbirtokosság elnökeként, a közbirtokosságok gyenge felszereltségét emelve ki.

Csíkszereda, 2011. szeptember 14.